Egyiptomban nyaraltunk júniusban, 4-en. Az egyik program egy éjszakai túra volt, melynek a legfőbb látványossága a napfelkelte megtekintése volt a Sínai hegyen. Nos én nagyon vacilláltam, hogy menjek-e vagy sem, s végül úgy döntöttem, hogy nem megyek. Azonban a párom és a 2 gyermeke elindultak : este 9-kor, idegen országban, idegen emberekkel, busszal. A terv szerint másnap dél körül kellett hazaérkezniük. Nem vittek telefont sem, mert egy darab mobiltelefonba vettünk csak helyi SIM kártyát és az az enyém volt... A programot nem a szálloda szervezte, hanem a párom a neten foglalta le, szóval még csak a szállodán keresztül sem tudtam volna érdeklődni felőlük.
Amint elindultak, 10 percen beül elkezdtem féktelenül agyalni, hogy mi minden baj és rossz történhet velük, és hogy mi a fenéért nem jutott eszembe hogy odaadjam a telefont, hogy ha kell, legalább segítséget tudjanak hívni a kősivatagban... A másik agymenésem meg az volt, hogy miért is nem mentem én is, akkor legalább ott lennék és látnám, hogy minden oké... vagy nem oké...
Hát így pörgött és kattogott az agyam, elképzeltem mindenféle szörnyűséget... buszfelborulást vagy karambolt, emberrablást vagy ami már volt régebben, hogy agyon is lőtték az elraboltakat, vagy csak egyszerűen eltévedést és bolyongást étlen-szomjan a sivatagban... az összes televíziós rémkép előjött nekem.
Tudtam, hogy ez így nem lesz jó, valahogy le kell nyugodnom, mert másnap délig nem pöröghetek. Próbáltam meggyőzni magamat hogy minden rendben lesz, de nem sikerült. Próbáltam relaxálni, fekve az ágyamban, de az sem ment. Na akkor jutott eszembe, hogy kipróbálom a Rajzmeditációt erre. Elővettem a papírt és felrajzoltam a ceruzás vonalakat. Utána kezdtem a mintákat rajzolni a tűfilccel. Először nehezen indultam be, mert az agyam továbbra is pörgött, de szép lassan ráhangolódtam a mintákra, és a rajzolgatásra. Elkezdett az lefoglalni, hogy milyen legyen a következő minta, és hogy vajon milyen kompozíció fog ebből születni. Másfél-2 órán át rajzoltam... egyre mélyebben belemerültem, és egyre inkább elszállt az idegességem és egyre kevesebbet gondoltam a rémségekre. Azt hiszem az történt, hogy a fókuszom a rémképekről áthelyeződött a rajzomra, a mintákra, és így a rémes dolgok elhalványultak és helyükbe lépett a rajzolás beszippantó ereje, megtalált az itt és most nyugalma. 2 óra alatt kirajzoltam magamból az idegességet. Ez a kép született:
Nem akartam vele semmit ábrázolni, tényleg csak az elmém lefoglalása volt a cél. Talán nincs is befejezve, talán lehetne még hozzá tenni itt-ott, de akkor, ott úgy éreztem, hogy ennyi elég. Éjfél körül még zuhanyoztam is és utána lefeküdtem és simán el tudtam aludni... Érdekes, hogy korábban épp azt éltem át, hogy a Rajzmeditáció kihúzott a fáradtságból, hogy energiát adott, most viszont ahhoz segített hozzá, hogy lenyugodjak és elfogadjam azt, ami van (hogy hiába idegelem magamat, attól nem lesz jobb és az idő sem telik gyorsabban). Másnap reggel békésen ébredtem, már nem volt szükségem erre a "terápiára". Elindultam reggelizni, és aznap reggel és délelőtt 2 szuper rajzot készítettem az útinaplómba. (majd megmutatom a nyaralásos útinaplómat is nemsokára)
Dél körül nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit izgatott, hogy vajon mikor jönnek már, de korántsem voltam olyan ideges mint előző este. Persze ez máskor is így szokott lenni, hogy amikor alszok egyet a problémára, akkor másnap már egyszerűbbnek szokott tűnni a dolog, csak ugye amire eljutok az elalvásig, na az a nehéz, és ebben segített most nekem a rajzolás. Szóval vártam, hogy megérkezzenek, és a megfelelő időben meg is jöttek. :)
Tehát a Rajzmeditáció nem csak energiával tud feltölteni, ahogy azt az előző történetemben meséltem, hanem le is nyugtatja a kavargó gondolatokat... talán a banánhoz hasonlíthatnám, ami ugye hasmenésre és székrekedésre is hatásos ;)
Ha érdekel, ha kíváncsi vagy, hogy milyen is Rajzmeditálni, szeretettel várlak a következő foglalkozáson. A jobb oldali oldalsávban láthatod majd, hogy hol és mikor lesz, és a Tanfolyamok cím alatt is megtalálod :)
Addig is csodás napokat!
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése