Portré...

Elég gyorsan meg tudom számolni, hogy hány portrét rajzoltam eddig :) Nem túl sokat. 

2015-ben rajzoltam először. Magamról. Utána pedig Szinetár Dóráról. :) Mindezt a Jobb agyféltekés rajztanfolyamon. Ámultam, hogy mire vagyok képes. :) Utána, amint vége lett a tanfolyamnak, másnap este, rögtön megrajzoltam Csernus Imre portréját, mert a tanárnőm azt mondta, hogy sokkal könnyebb olyan arcot lerajzolni, ami karakteres, főleg ha ráncos is. Egy babaportrét vagy egy teljesen ránctalan arcot igen nehéz élethűvé tenni az árnyékokkal. 

Időnként azóta is rám jön a portré rajzolási kedv, de én bizony próbálkozom a nem túl ráncos arcokkal is. Szimpátia és ismertség alapján döntök. :) És fényképről rajzolok, ami nagy könnyebbség ahhoz képest, mint ha élő modellről csinálnám. Arra még nem vállalkozok, de amúgy meg a karikatúra portrék csínját-bínját szívesen elsajátítanám (hátha hamarosan szembe jön velem egy ilyen tanfolyam!) 

Nos egyenlőre ez, amit most mutatok, nem karikatúra, bár van még mit javulni benne. A haja az, ami nagyon nem az igazi, a többi rész, hmm hát az egészen elfogadható... :) És fel is ismerhető ;) Boldoggá tesz, hogy elég sokan felismerték már, egymástól függetlenül. Legutóbb a kis(nagy)fiam, aki tényleg nem látta a FB-os megosztás, csak a képet... és először azt mondta, hogy "Hmm, ez elég szép ez a nő" Erre megkérdeztem, hogy felismeri-e, hogy ki ez a színásznő... És akkor rögtön megmondta a nevét :) Hát kell ennél több? 

Továbbá: Hogyan lehet ez még ennél is jobb? ;)  

Keira Knigthley 

(hátha valaki mégsem ismerte volna fel)

Csodásan szép őszi napokat továbbra is, olyat mint ez a mai!